Lilium Konzultáns Kft.

Milyen adózási változások lennének szükségesek?
Polló László - 2008.09.11 05:52 www.virtus.hu-n megjelent cikk

Divatja van az adócsomagok készítésének, én sem bírtam megállni, hogy ne készítsem el a sajátomat. Nem annyira eklektikus, mint a miniszterelnöké, nem húz nagyvállalati irányba sem. Olvasd el!

Valamelyik nap hallgatom a rádiót és az egyik illetékes azt nyilatkozta, hogy több mint 50-féle adó és járulék van érvényben. Túlzásnak tűnik.

* Jövedelemadó,
* értéktöbbletadó (ÁFA),
* nyereségadó,
* vagyonadó,
* egészségbiztosítási adó,
* nyugdíj adó,
* örökösödési adó,
* vagyon átruházási adó
* behozatali vám
* bánya- és közvagyon járadék
* állami külön kiadás adó

- ebből a tizenegyféle adóból tudni kellene üzemeltetni egy EU-s országot. A többi felesleges sarc, ami csak arra szolgál, hogy ügyvédek, könyvelők, adótanácsadók és adóellenőrök légióját kelljen alkalmazni ahhoz, hogy egyáltalán értelmezni tudjuk a törvényeket. Emlékszem, hogy amikor 1994-ben először jártam Hong Kongban, mennyire meglepett, hogy az adótörvények két oldalon leírhatók voltak: nem volt se vám, se ÁFA, volt nyereségadó (15%, nagyvállalatoknak 16,5%), személyi jövedelemadó (15% vagy sávosan 2-20% választható módon), egészségbiztosítási járulék és nyugdíj nem volt kötelező, de kötelező volt az ingatlanadó: 7% a központban és 4% a távolabbi területeken.

Nem állítom, hogy ez követendő példa, de az tény, hogy HK gazdasági világhatalommá vált, amelyben sokat számított ez az adózási rendszer is.

Nem vagyok különösebben híve a túlzott egyszerűsítéseknek, de ami adó ügyben ebben az országban folyik, az katasztrofális. Folyton arról sírunk, hogy milyen kevés jövedelmet élvezünk, ám közben egyre csak növeljük az improduktív könyvelő, jogász, adótanácsadó, adóellenőri létszámot. Ma becslésem szerint 350-400 ezer ember foglalkozik ezekkel a dolgokkal és nem túlzás azt állítani, hogy ezek minimum fele felesleges lenne, ha egyszerűsödnének a jogszabályok.

Nem vagyok naiv, és pontosan tudom, hogy a jogszabályok bonyolultsága melletti legfőbb lobbierő éppen ezektől a szakmáktól jön. Sajnálatos tény, hogy a parlamenti képviselők kb. fele jogász képzettségű (ugye ez Werbőczi óta így van kis hazánkban), így tőlük csak az újabb bonyolítások várhatók.

Egy jól fizetett jogász, könyvelő, adótanácsadó, adóellenőr éves költsége meghaladja a 6-7mFt-ot. Ha ebből 150-200 ezret meg tudunk spórolni, akkor megtakarítottunk 900-1400 MrdFt-ot. A vizitdíj évi 30MrdFt-ja országos felháborodást váltott ki, az itt kidobott egy-két nagyságrenddel magasabb összeg senkit sem izgat.

Legutóbb alkalmam volt élvezni egy közel négy órás vegzálást egy állami ellenőr részéről. Okot a vegzálásra az a szándékunk adott, hogy oktatni is szeretnénk. Na ez már erősen sérti az állami propaganda monopóliumot és ezért a rendszerváltást követő szabadságot fokozatos állami terror veszi át. Ma engedélyt kell kérni és kapni, éves oktatási tervet kell készíteni, részletes tanmenetet, a tanulókkal szerződés több oldalas megkötését, tanulók adatainak a gyűjtését és tárolását 5 évig, jelenléti ív és oktatási napló részletes vezetését, adatkezelési és panaszkezelési eljárások kifejlesztését, éves statisztikai és helyi beszámolási írásos jelentést, két évente állami központnak megküldött beszámolót, ha valaki valamilyen állami vagy EU pénzből kap pénzt, akkor annak a külön adminisztrálását. Mindez a NEM akkreditált, ÁFA köteles oktatás, az akkreditálás nevezetű borzalomról még nem is beszéltem. Az illetékes hatóság honlapján közel 70 jogszabály van feltüntetve, amit be kell tartani. Az állami ellenőr külön szakértői bizonyítvánnyal rendelkezett: neki gondolom mind a 70 teljesen felesleges jogszabályból le kellett vizsgáznia. Az oktatást még meg sem kezdtük és máris több hetet töltöttünk el az erre való felkészüléssel. Félreértés ne essék: nem a tananyaggal, az már megvolt, hanem a megkövetelt állami adminisztrációval!

Az a gyanúm, ha a többi területet is vizsgálat alá vonnánk, ugyanazt találnánk, mint az adózás és az oktatás kapcsán: rendkívül bonyolult és teljesen felesleges szabályok, törvények, rendeletek, amelyeknek egyetlen célja, hogy a hatalmas központi apparátus létét igazolja és a magyar kis- és középvállalatokat ellehetetlenítse. Minek annyi rendőr, ha folyamatosan nő a bűnözés és szociológiából pontosan ismert, hogy nem a rendőrök száma, hanem az életkörülmények változása képes csak leszoktatni az embereket a bűnözésről?! Miért kell a kis- és középvállalkozásoknál megtermelt többletérték 65-80%-át elvinni adóba, amikor közismert, hogy 50% felett kőkeményen beindul az adócsalás?! Mi a fenének kell 5 évvel ezelőtti néhány tízezer forintos parkolási perekkel ellehetetleníteni az igazságszolgáltatást?!

Kulcsár Attila első fokon 8 évet kapott kb. 2 MrdFt károkozásért. A politikusok sokkal nagyobb károkat okoznak, de olyan törvényeket hoztak, hogy azért ők nem vonhatók felelősségre. Pedig ha a sarlatánság, hozzá nem értés, felkészületlenség, mohóság büntetendő, akkor analógiásan őket is büntetni kéne!

Na de az általános dohogás helyett térjünk vissza az adózásra. Az világosan látszik, hogy az eltelt 18 év központi irányzata a multinacionális nagyvállalatok betelepítésére nem járt sikerrel. Illetve hatalmas siker: Magyarország az egyik legkedveltebb célország a multiknál, csak ebből kevés a hasznunk. Tulajdonképpen egy hatalmas hasznunk keletkezett - ami miatt ma divat sírni - a kiváló export teljesítmény, amelyet erős forint kísér. Ez szinte csak a multiknak köszönhető, és néhány száz félig-meddig még magyar tulajdonban lévő, főleg bérmunkával foglalkozó nagyvállalat issza az erős forint keserű levét. Ám az előnyöket az egész lakosság élvezi, így ezt inkább előnyösnek lehet mondani (a kormány által gerjesztett inflációt is csak ez fékezi).

A munkahely teremtésben már nem ilyen kedvező a helyzet. Jóindulattal 6-800 ezer, szigorúbban kritériumok szerint számolva 3-400 ezer munkahelyet teremtettek a multik Magyarországon. Ez nem lenne baj, ha az eredetileg ígért beszállítói státuszt el tudták volna érni a KKV-k. Nem tudták: felkészületlenek, tőkeszegények voltak és ma is azok. Ennek oka

* az állami propaganda (ne gondolkodj, mi politikusok gondolkodunk helyetted is, csak bízz bennünk),
* a magas adók (amelyek nem teszik lehetővé a legális vagyon akkumulációt),
* az államilag támogatott technológiai célú projekthitelek, pályázatok alacsony részaránya (és az ebben megkövetelt, a lehetőségekhez képest magas saját tőke arány),
* a közbeszerzések külföldieknek juttatása a hazaiak preferálása helyett és
* a mindent átható korrupció.

Úgy tűnik, hogy nem lehet arra számítani, hogy a multik egyszerű jelenléte olyan vonzó hatást fejt ki, amely automatikusan helyzetbe hozza a KKV-ket, muszáj explicit helyzetbe hozási rendszert kialakítani az ország legtöbb munkahelyét biztosító réteg számára.

Tehát először azokat kell megadóztatni, aki még erre képesek: a multikat. A nyereségadó 80-90%-át ők fizetik be, a legegyszerűbb tehát a nyereségadót megemelni mondjuk a jelenlegi 16+4%-ról 23-25%-ra. A kicsiknek lehet olyan szabály, hogy évi 10mFt-ig ez csak 10%, felette évi 100mFt-ig 14%, felette évi 500mFt-ig 18% és efelett a már említett 23-25%. Ahogy a személyi jövedelemadóban el tudjuk viselni a társadalmi szolidaritás miatt a sávos adózást, a multik is viseljék el, hogy tőlük többet követelünk, mint azoktól, akik erre képtelenek. Ez a nyereséges kicsi cégeknél fokozatos tőke akkumulációt tenne lehetővé. (Erre eddig is voltak kedvezmények, csak a rendkívül kevés lakossági jövedelemből fakadó erős verseny miatt nem maradt nyereség. Ez a rendszer annyiban jobb, hogy még a középvállalatokat is segíti, aki a munkahelyek kb. 20-25%-át adják.)

Tudom, hogy az adóhivatalt nagyon fogja zavarni, hogy így egy nagy helyett sok kis céget hoznak majd létre, de ne feledjük, hogy minden egyes cégnek van egy elég komoly fenntartási költsége, így ez nem fog minden határon túl terjedni. Amúgy meg lehet alkalmazni a már bevezetett közös (konszolidált) adózást az azonos tulajdonosok nevén lévő cégekre, és ez is erősen beszűkíti a kiskaput.

Nem vagyok híve az egykulcsos személyi jövedelemadónak sem: aki többre képes, fizessen többet is a társadalomnak. Ezt a rendszert nemcsak az adózásban, hanem az egészségbiztosítási és nyugdíj rendszerben is bevezetném. A jelenlegi jövedelemadó, egészségbiztosítás és nyugdíj járulékok viszont túl magasak (50-65%-osak): összesítve 25-35-50%-os sávok lehetnének, évi 1-3-20mFt-os határokkal. Minden jövedelmet össze kellene vonni, nem lennének kivételek (pl. kamatadó). Ezzel a lakosság hatalmas többlet jövedelemhez jutna, amit zömmel itthon költene el és ez fellendítené gazdaságot.

{2008.09.11-i kiegészítés. Most olvasom FigyelőNet-en Matolcsy György javaslatát, amelyben nemcsak a jövedelmek, hanem az életkor, korábbi és környékbeli munkanélküliségi helyzet alapján is differenciálná a kulcsokat. Nála kedvezményezett lenne a 18-24 éves, és az 55 év feletti, illetve aki régóra munkanélküli, vagy olyan térségben lakik, ahol 20% felett van a munkanélküliség. Azt hiszem, ezek okos javaslatok, amivel meg lehet az itt javasolt rendszert is fejelni, s ilyen munkavállalók esetén a 25-35-50%-os kulcsokat további 2-5%-kal csökkenteni. Ne feledjük, hogy ezek mindenféle munkáltató és munkavállaló által fizetendő bérrel kapcsolatos közterhet tartalmaznak: jövedelemadó, TB, nyugdíj, szakmunkásképzés stb. Ha Matolcsy javaslata 1000 MrdFt adó kiesést okozna, akkor ez kb. a dupláját; ezt kellene egyrész a növekvő nyereség-, közösségi és vagyonadóval kompenzálni, másrészt az államigazgatás termelékenységének javításával, a javasolt gyógyszerkassza és egyéb egészségügyi, illetve oktatási megtakarításokkal. Vagyis valódi reformokkal! Lásd a továbbiakban a régebben megírt cikket!}

A vámokat már nem mi, hanem az EU határozza meg, így ahhoz nem lehet nyúlni. A vagyonadót magánszemélyeknek és vállalkozásoknak egyaránt kellene fizetni, csak ez is lehetne sávos. Például 10mFt-ig 0%, felette sávosan 20-40-80-160-400-1000 mFt-ig sávosan 0,2 - 0,35 - 0,5 - 0,75 - 0,9 - 1,05% vagyonadót kellene fizetni, felette lépne életbe az 1,2%. Ez még távol van az említett hong kong-i mértéktől, de nálunk többféle egyéb adó is van, így itt sem lehetünk mértéktelenek.

A vagyonszerzési, vagyon átruházási illetéket évente kellene kivetni, és ebben is sávos mértéket kellene alkalmazni. Ezeket is cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt kellene fizetnie. Ugyanakkor nem hiszem, hogy 2-4%-nál többre lenne szükség. Ezt is csak jelentős, évi 50-100mFt-os vagyon gyarapodások esetén kellene kivetni.

Az örökösödési adót csak nagyobb, mondjuk személyenként 100mFt-ot meghaladó esetben kellene kivetni. Ennek mértéke se legyen túl magas: mondjuk a 100mFt-ot meghaladó rész 10%-a. Ezzel el lehet érni, hogy nem dugják el a nagyobb vagyont sem a lichtensteini családi vagyonkezelő trösztök kezébe.

Értéktöbbletadóban mértéket kellene tartani. Az adócsalás legjobb terepe a magas ÁFA. Ha ez 10% alá megy, akkor gyakorlatilag megszűnik az ÁFA csalás, és ha ezt a 10%-ot általánossá tesszük (minden termék és szolgáltatás forgalmat 10% ÁFA terhelne), akkor több ÁFA fog befolyni, mint amennyi jelenleg beérkezik.

A bánya és közvagyon adót azok fizessék, akik az ország értékeit fogyasztják és szennyezik: az ásványi anyagokat, a levegőt, a vizet. Ezzel lehetne terhelni a fosszilis tüzelőanyagok használóit, a vízfogyasztást, a bányákból kitermelt ércek, kőzetek felhasználóit. Mértéke az eladási ár akár 50-70%-át is elérheti, a takarékosság mindenek előtt!

Ugyancsak magas adókat kellene kivetni az olyan termékekre és tevékenységekre, amelyek hatalmas pótlólagos közösségi (állami, önkormányzati) kiadásokat okoznak. Ilyenek az egészségre káros anyagok: alkohol, cigaretta, finomított cukor és gyors felszívódású szénhidrát termékek, kávé, fekete tea, hidrogénezett növényi zsiradékok, a májat megterhelő mesterséges anyagokat tartalmazó feldolgozott ételek, hatalmas költségű mellékhatásokat okozó gyógyszerek, növényvédőszerek, műtrágyák, egyéb (akár érintéssel, belégzéssel) mérgezést okozó vegyi anyagok. Ám ide tartozik az úthálózatot igénylő autó, teherautó, autóbusz; a repülőteret és légi irányítást igénylő repülőgép, a sínhálózatot követelő mozdony és vasúti kocsi, a csatornázást és víztisztítót, gázhálózatot, vízvezetéket, villanyvezetéket és erőműveket, távközlést igénylő házépítés, ipari telephely létrehozás, irodaház építés. Ugyancsak ide tartoznak a termék élettartamának a végén jelentkező hulladék összegyűjtési költségek is.

Ide sorolom az erőszakos jeleneteket mutató krimi és horror filmeket, bokszmeccs közvetítéseket, amelyek után mindig fellángol az erőszak amelyet az államnak kell rendbe hoznia. Még a TV-k által közölt rossz híreket is megadóztatnám, mert a gerjesztett rossz hangulat csökkent munkateljesítménnyel és az ezzel együtt járó csökkent adóbevétellel párosul. Tudom, hogy a kereskedelmi TV-k programjából szinte semmi nem kerülhetné el ezt adót, de legalább a közösség visszakapná azt, amibe neki az "áldásos" ténykedésük kerül.

Ebben a kategóriában az adó százalékát a szükséges közösségi kiegészítés, a pótlólagosan jelentkező közösségi többletköltségek mértékének arányában kellene kivetni. Ma például a harmadik leggyakoribb halálok a gyógyszer mellékhatás, és valószínűleg ennek arányában követel meg a gyógyszerfogyasztás pótlólagos költségeket az egészségügyi rendszertől is, ezt is ide sorolnám.

Sajnos nem nyilvánosak azok az amúgy közérdekű adatok, hogy egy-egy adófajtát milyen összetételben fizetnek a kötelezettek, így nem tudom megbecsülni, hogy az itt írt adók összességében többet vagy kevesebbet hoznának az államháztartásba. Szándékaim szerint valamivel (10-20%-kal) kevesebbet kellene, de a finomhangoláshoz a pénzügyminiszteri poszton kellene ülnöm - ami nem célom.

Azt viszont tudom, hogy 10-20% adóbevétel kiesést valahogy a kiadási oldalon is kell kompenzálni. Ez ugye évi 1000-2000 MrdFt-ot is jelenthet. Noha néhány év alatt ez az adórendszer fél-egymillió új munkahelyet lenne képes teremteni, de ezek többlet adójával a kezdeti pillanatban nem lehet számolni. Annál inkább a nemzetközi pénztőke rosszallásával, ami a meglévő államadósság azonnal drasztikusan növekvő kamatkiadásait hozza magával. Ez további 2-300 MrdFt éves többlet kiadást hoz magával.

Megtakarítást jelent az említett állami és magánvállalkozásokban fenntartott könyvelő, jogász, adótanácsadó, adóellenőr had megritkítása, ez tud hozni több száz milliárd forintot. Az oktatásban is lehetne forszírozni az olcsó internetes oktatást, akár felsőoktatási szinten is. Kiváló multimédiás szoftverek vannak erre a célra: se tanterem, se drága helyi taneszközök nem kellenek. Legfeljebb a vizsgáztató centrumok kerülnek pénzbe, meg a tananyag fejlesztés.

Sokat lehetne megtakarítani az államigazgatáson. Az első nagy falat a központi igazgatás: egyszerűbb törvények, kevesebb tisztviselő, ez az első recept. Főleg a minisztériumok és háttérintézményeik sorát kellene ritkítani: nem azért, mert nem lenne rájuk szükség, hanem azért, mert jelenlegi formájukban, személyi állományukban úgysincs semmi hasznuk, csak a pénzt viszik. Évek alatt, az alapkövetelményektől átgondolva kellene ezeket újraépíteni megfelelőbb értelmi képességű és tisztességes emberekkel (lehetőleg a versenyszférából, ahol egyre többen tanulnak meg önállóan gondolkodni, dolgozni, egyenes gerinccel létezni). Jelenleg nagyon gyenge a kvázi-monopóliumok szabályozása: a gyógyszeriparban, a pénzügyi szektorban, a közművek területén, az infrastruktúrában, a távközlésben, a hipermarketekben olyan horribilis nyereségek képződnek, ami tisztességes verseny mellett elképelhetetlen lenne. Ám ezen jogászokkal jól felszerelt nagy cégek helyett a túladóztatás követő túlélési adócsalás miatt fülét-farkát behúzó kis- és középvállalkozásokat lepik el állami ellenőrök hadai és szedik a sarcot saját és állami zsebre egyaránt. Teljes a diszfunkcionalitás.

A másik lehetőség a pártok és a parlament karcsúsítása. Kevesebb, de arról, amit tenniük kellene, sokkal jobban tájékozott és képzett képviselőre lenne szükség. Szigorú elszámolás mellett foglalkoztathatnának szakértőket, hogy ne csak a kormány lehessen "okos" egy-egy törvényjavaslat ügyében. A pártoknak tiltani kellene az olcsó interneten kívül mindenféle egyéb kampányt, ami a korrupció melegágya. Látom, hogy a képviseleti demokráciában az győz, akinek több pénze van hirdetésre, marketingre, egész médiumok megvásárlására, birtoklására. Ezért nincs más út, mint a médiumok kemény korlátozása: tilos politikával foglalkozniuk, csak az interneten lehet nyomulni politikával. Ez a legolcsóbb, legdemokratikusabb média, ahol a legkisebb párt költségvetésből is érdekes, színes kampányok futtathatók egy saját honlapon. A korrupció egyik fő okának az eltűntével ez is több száz milliárd forint éves megtakarítást hozhatna.

Az önkormányzatok létszáma is túl nagy. Látom a saját falunkat, ahol 2500 emberre vagy tíz képviselő jut a - közterhekkel együtt - évi 1-2 millió forintos tiszteletdíjukkal. Ehhez jön a jegyző apparátusa további 10 emberrel (és jóval magasabb költségekkel), és még vagy 30 fő az iskola és óvoda tanári, gondozói létszáma. Ez utóbbi kevés is, viszont az előző kettőben túl sokan vannak. Látszik ez abból, hogy milyen idióta helyi rendeletek alkotására jut idejük: fűnyírás, kutyasétáltatás és ehhez hasonló nagy horderejű témák viszik el az idejüket. Bezzeg a baleseteket megelőző körforgalomra nincs pénz - pedig a felesleges létszám 2 évi béréből megépíthető lenne. A budapesti központi önkormányzati pénzszórást már olcsó poén ismételgetni. Semmi akadályát nem látom, hogy drasztikus létszámcsökkentéssel, számítógépes és internetre felvitt automatizálással évi 3-500 MrdFt-ot ne lehetne itt megspórolni. Például az állami ügyfélkapu egy megkezdett jó rendszer, csak nagyon fürgén be kellene fejezni, és rengeteg hivatalra egyáltalán nem is lenne szükség. Nem beszélve arról, ha nem az állampolgárokat ugráltatnák a hivatalok között, hanem a hivatalok számítógépeit összekötve egymástól kérnék le az adatokat. Gyors, pontos, automatizált, olcsó állami ügyintézést kaphatnánk.

A hadi kiadásokat már nem lehet csökkenteni, ott inkább nagyon hamar többlet forrásokat kellene találni, mert az ország védelmi képessége katasztrofális: ha valami miatt mondjuk a NATO egy prominens tagja megorrolna ránk és kirúgatna bennünket a NATO-ból, akkor szinte teljesen védtelenek lennénk.

Elég sokat költünk segélyekre. Ezeket esélyekké kellene átváltoztatni: egyes egyszerűbb tevékenységeket állami monopóliumokká kellene nyilvánítani (villanyáram előállítás, gázszolgáltatás, kétsávos és ennél keskenyebb közút építése és karbantartása, víz- és csatorna szolgáltatás, szemétszállítás, parlagfű kaszálás stb.) és ezekre állami vagy önkormányzati kézben lévő vállalatokat kellene alapítani. (Vegyük észre, hogy először ezekre ugrottak rá a külföldiek, ezek szinte mindegyike ma külföldi kézben van: stabil, állandóan jól fizető bevétel: me kell nekik egyéb!) Akiknek nincs állásuk, azoknak egy rövid átképzés után itt lehetne kapni egy nem túl jól fizető, de a megélhetést azért biztosító egyszerű munkát. Ezzel ismét tartást lehetne adni az embereknek, akiknek visszatérhetne az önbecsülése és mivel már lenne vesztenivalójuk felhagynának a bűnöző életmóddal. Lehetne csökkenteni a rendőrség, szociális gondozói hálózat, állami gondozás, börtönőrség, ügyészség és bíróság létszámát, költségvetését. Nem gondolom túlzásnak, hogy ezzel is több száz milliárd forintot lehetne évente megspórolni - arról nem is beszélve, hogy végre egy tiszta, rendes, élhető, biztonságos országban lakhatnánk.

Végül jön a legnagyobb falat, az egészségügy. Itt már jelenleg is magasra csaptak az indulatok. Szögezzük le: nem az egészségügyről, hanem a betegségügyről. Gyógyszer, kórház, rendelőintézet: csak ezekről van szó. Nem hallani sem tömegsportról, sem vitaminokról és nyomelemekről, sem bioélelmiszerekről, sem egészségkultúráról. Semmi olyanról, ami megőrzi az egészséget, munkaképességet - akár száz éves korig. Kutatásokból tudjuk, hogy a "betegségügyi rendszere" egy országnak kb. 10%-os mértékben képes hozzájárulni az emberek egészségéhez, munkaképességéhez. A többi az életmód, életvitel, étkezés függvénye. Nyugodtan csökkentsük tehát akár tizedére a gyógyszerkasszát, negyedére a kórházi ágyak számát, felére a rendelőkben lévő létszámot. Helyette kezdjünk futni, pingpongozni, a grundokon ismét focizni, táncolni. Tiltsuk a vegyi anyagok bekeverését az élelmiszerekbe ("E..." számok), rendeletekkel forszírozzuk a biogazdaság terjedését és tiltsuk az agyon kemikáliázott nagyüzemi termelést.

A gyógyszerek helyett a vitaminok, nyomelemek, antioxidánsok forgalmazását kellene állami pénzekkel támogatni. Már az is nagy előrelépés lenne, ha beismernénk, hogy gyógyhatása a helyes étrendnek (diétának) és a helyes életmódnak (sport, kiegyensúlyozott lelkiállapot, mértékletesség stb.) van, a gyógyszer idegen anyag a testben, aminek legtöbbször súlyosabbak a mellékhatásai, mint amennyit képes meggyógyítani. Az egészséget kellene megőrizni, nem testidegen mérgekkel telenyomni a szervezetünket!

Na ettől a programtól már akár több mint 1000 milliárd forint megtakarítás is várható. Lennének kárvallottjai: akiket már tönkre tettek gyógyszerekkel, akik már a gyógyszerként forgalmazott pszichotróp kábítószerek rabjai, akik teljes elbutulással elhitték, hogy a gyógyszer és az orvos az életük kulcsa. Nekik is esélyt és erőteljes lökést kell adni, hogy visszatérjenek a normális, saját magukért felelősséget vállaló életbe. Ugyanúgy nem lesz könnyű, mint egymillió a munkaerőpiacról teljesen kihullott, magával nem törődő, nulla önbecsülésű embernek ismét munkát adni. Csak itt a létszám még nagyobb: 3-4 millió fő is lehet... Hát persze, hogy egyetlen szavazatokra hajtó politikus sem meri leírni azt, amit itt én megtettem!

Világosan látszik, hogy simán létrehozható a kívánt költségvetési egyensúly, sőt, akár a négy évtizede halmozódó államadósság törlesztését is meg lehetne kezdeni - "csak" az itt megfogalmazott valódi reformokat kellene meglépni. Nem azokat a "mindenkinek adjunk valamit" sehova nem vezető programokat, amit a napokban jelentett be a miniszterelnökünk.

2008.08.29. Polló László