Lilium Konzultáns Kft.

A kontrolling egy olyan korábbi divatirányzat, amit a multinacionális nagyvállalatok ma is intenzíven használnak. Sok KKV vezető gondolja úgy, hogy ez nagyvállalati eszköz, amire neki semmi szüksége. Általában ebben igaza is, de azzal a kiegészítéssel, hogy abban a formában, ahogy a nagyvállalatok végzik ezt a tevékenységet, úgy nincs szüksége rá.

Mert mi is az a kontrolling? A kontroll szó ellenőrzést, uralom alatt tartást jelent. A cég folyamatainak előre megtervezett pályán történő mozgását vagy az arról történő letérést mutatja ki a kontroller, és tevékenységi körébe tartozik még javaslatok megtétele a felső vezetésnek. Tulajdonképpen egy cégen belüli tanácsadó. Nyilván bármelyik KKV-t nézzük, mindegyiküknek szüksége van arra, hogy a gondosan megtervezett pályán haladjon és ha erről letér, akkor valaki ébresztőt fújjon.

A hazai KKV-kben hagyományosan az alapító tulajdonos szokta elvégezni ezt a feladatot. Ezért olyan kevés a kontroller hazánkban: egyszerűen az alapítók nem érzik szükségesnek, hogy valaki mást fizessenek ezért, hiszen ők ezt úgyis megteszik. Amíg kicsi a cég, addig ez az érv helyes, hiszen valóban nem bírja el egy képzett ember fizetését. Amint azonban nagyobbra nő, úgy kerül előtérbe a kontrolling fontossága. A kontrolling szakma, és bármennyire is ösztönösen jól csinálnak dolgokat az alapító tulajdonosok, szinte mindig van egy olyan pont, amikor elérkeznek képességeik határához. Ettől kezdve az ő képességeik határolják be a cég működését, és általában megakasztják az addigi fejlődését. Honnan tudhatja egy tulajdonos, hogy ez az állapot bekövetkezett? Egyszerű: nézzen rá a saját statisztikájára: mennyi nyereséget, árrést tudott az eltelt évek alatt a cég kitermelni. Ha azt tapasztalja, hogy ez stagnál vagy csökken, akkor elérkezett ehhez a határhoz. Nem a környezet, nem a Bokros vagy Gyurcsány csomag, hanem a saját képességei akasztják meg a fejlődést!

Rettenetes megütközést és megbotránkozást szoktunk kiváltani ezekkel a kijelentéseinkkel. Gondolom lesznek olyanok, akik pont ide érve az olvasásban lépnek ki a honlapról. Sajnáljuk, ide nem tudunk mást írni, mert ez az igazság; és az igazság független attól, hogy hányan mondják. Mi nem veszünk részt a több évszázada tartó nagy magyar össznépi sírásban és sírva vigadásban. Számtalanszor megfigyeltük és tudjuk, hogy egy cég sikerét a benne lévő emberek határozzák meg elsősorban. Ritkán, nagyon ritkán vannak kivételek, de ezek száma elenyésző. Bizonyításként vegyünk sorra néhány szokásos "ellenérvet".

Gyakori kisvállalkozói panasz, hogy képtelenség kitermelni a magas adókat. Nos, ez nincs így. Valóban, talán a világ legmagasabb adóterhelése nálunk található meg. Ennek sok oka van, kettőt megemlítünk: a nagyon alacsony foglalkoztatottsági ráta és a felelőtlen, tudatlan, s időnként korrupt politikusok. Ne menjünk ebbe bele, mert elvinne a fő témánktól. A fő témánk az, hogy ilyen körülmények között van-e ráhatásunk a dolgok menetére? Igenis van, hiszen a magas adók mindenkit sújtanak, így a többieknek is ki kell azokat termelni, őket sem menti fel az állam ezek teljesítése alól. Azok tudnak tehát piacon maradni, akik a cégük termékeit, szolgáltatásait hatékonyabban, olcsóbban tudják előállítani. Ez pedig termelékenység emelést jelent, ami szinte száz százalékban a cég belső ügye.

A másik gyakori KKV panasz, hogy a konkurrens adót csal, így én sem tehetek mást. Ez jóval komolyabb "ellenérv", és nehezebb is megválaszolni. A megválaszoláshoz ismerni kell az adócsalás természetrajzát. Adócsalásra akkor kerül sor, amikor a cég vezetője képtelen versenyképessé válni. Nem jószántából vállalja a börtön és vagyonelkobzás fenyegetését, hanem azért, mert nem tudja, miként is tudna másként győztesen kikerülni e "vadkeleti kapitalizmus" végletekig fokozott versenyéből. E lehetőséghez hozzájárul a slendrián és korrupt állam, amelyik ritkán ellenőriz (ám amikor lecsap, akkor száz ember büntetését varrja egy ember nyakába). Természetesen a politikusok azok, akik féktelen költekezésükkel magasan tartják az adókat, és ezek túlzottan nagy részét hárítják át a kevésbé tehetősekre, azaz a középosztályra és a KKV-kre. Ennek bizonyítéka, hogy a hazai magántőke ismételt engedélyezésétől (1982) számítva e sorok írásakor (2007) még mindig csak 1300 nagyvállalat van az országban (s azok zöme is külföldi tulajdonban van), pedig eltelt azóta 25 év. Az a KKV (akkor GMK-nak hívták a legtöbbjüket), amelyik 1982-ben néhány százezer forint éves bevétellel rendelkezett és az infláció felett évi 30% egyenletes bevétel növekedést produkált, mára több 100 milliárdos bevételű nagyvállalat kellene legyen. Ez nem következett be, mert az aranytojást tojó tyúkot pillanatnyi adók kedvéért levágták a politikusok (meg persze a mohó tulajdonosok is).

Látszólag ezek az érvek olyan súlyosak, hogy nem is lehet mit tenni. Tegyük azonban a mérleg serpenyőjébe az adócsalásért járó börtönbüntetést. Leírom ide, mert erre nem szeretnek az adócsaló cégek vezetői rápillantani: 50mFt adócsalás esetén kötelezően 2-8 év börtönbüntetés kapható, 500mFt felett (ha abban van egy kis jövedéki adócsalás), akkor 5-10 év között kötelező a börtönbüntetést kiszabni. Félreértés ne essék: az alsó határ a minimum, de a bíróságoknak kötelező a középértékből kiindulnia (5 illetve 7,5 év), és onnan mérlegelve az enyhítő és súlyosbító körülményeket hozzák meg a verdiktet. Na most már ennyi év elég sok ahhoz, hogy elgondolkodjunk, mi mennyi adócsalást is jelent. Például ha valaki manapság minimumbérre jelenti be az alkalmazottját, de a kb. 60.000,- Ft helyett havonta nettó 120.000,- Ft-ot ad neki, akkor 30 alkalmazottat feltételezve két éven belül eléri az 50mFt adócsalást. A legtöbb tulajdonos jövedelme meg sem közelíti ezt az értéket, ő ezen idő alatt - saját kemény munkájával fedezett - 10-15mFt jövedelmet vesz fel a cégtől, mégis a legsúlyosabb adócsaló kategóriába kerül. A bíróságot nem érdekli, hogy az adócsalással megtakarított összeg zöme a kemény árharc miatt a vevőkhöz került, ez nem enyhítő körülmény, ilyen kategóriát a törvény nem is ismer.

Tudom, hogy a legtöbb cégalapító örömmel végzi a napi munkáját és élvezi azt az alkotást, amit egy KKV felépítése és működtetése jelent. Oroszlánként ugranak neki mindennek, ami keresztbe tesz nekik, és ez nem is baj, hiszen ahogy már említettük, ebben a vadkeleti környezetben erre szükség is van. Az adóhatóság azonban nem azonos kategóriában van a többi versenytárssal. Nemcsak az előző bekezdésben taglalt általuk kiszabható aránytalanul nagy büntetés miatt esnek más kategóriába, hanem azért is, mert csak rajtuk keresztül tud működni ez a társadalom. Tudjuk, hogy rabló banda, hogy sokat lenyúlnak a beszedett adókból, de a maradékból épülnek az utak, az infrastruktúra, emiatt nincsenek szegénylázadások, ezért van valamiféle rend az országban, ezért van oktatás és egészségügy, meg egy kis szociális biztonsági háló. Tudjuk, hogy nagyon kevesen vagyunk azok, akik fizetik ezt a rendszert (meg sajnos az élősködőit is), de ha mi is kihátrálunk, akkor csak még rosszabb lesz a helyzet. Azt próbáld meg eldönteni, kihez akarsz inkább tartozni: az élősködő, rabló, haszonleső politikai bagázshoz, vagy a dolgos, szorgos, alkotó, teremtő munkát végző emberekhez. A gondosan végzett munka rendszerint önmagában hordja a jutalmát, amit azok, akik ilyet soha nem végeztek, soha nem is tapasztaltak meg.

Nem állítjuk, hogy azonos jövedelmet lehet egy KKV-ben elérni adócsalás nélkül, mint adócsalással. Azt azonban állítjuk, hogy megfelelő szervezéssel, tervezéssel, kontrollinggal el lehet érni egy közel azonos életszínvonalat, amit nem zavar semmiféle lebukástól való félelem, ahol át lehet élni az alkotás örömét, és ahol büszkén, emelt fővel mondhatjuk, hogy mi tartjuk el az országot, ezért több figyelmet és tiszteletet követelünk magunknak a politikusoktól. Ma az országban a KKV-kben dolgozók zöme nem tudja átélni ezt az élményt, mert egymást zavarták be ész nélküli versennyel a lehajtott fejű, szólni sem merő alattvalói létbe. Nézzük meg például az országban működő bankokat! Látszólag hatalmas a verseny, azután kiderül, hogy a világban másutt szokásos kamatkülönbségek többszöröse van szokásban itthon, és egyetlen ágazat jövedelmezősége sem olyan jó, mint a bankoké. Nem voltak olyan ostobák, hogy árharcba bocsátkoztak volna - ami a magyar KKV-król sajnos nem mondható el.

A kisvállalati kontrolling tehát alapvető eszköze az adócsalástól mentes és stabil növekedést hozó létnek. Az adócsalás megszüntetése csak közös döntés lehet a munkavállalókkal. Az első 8-15 hónapban tudniillik csökken a jövedelem, s ez az időszak annál hosszabb ideig tart, minél kevesebb az összefogás. A kontrolling segít mutatni, hogy milyen mértékben sikerült elérni a célt. Gondos szervezés és tervezés, illetve a haladást mérő kontrolling nélkül meg életveszélyes belevágni a cég megtisztításába, mert ebben a kemény versenyhelyzetben szinte biztos a kudarc.

A Lilium-ban összeállítottuk a kontrolling paraméterek olyan csomagját, amik nemcsak a hagyományos számviteli és pénzügyi mutatókon nyugszik, hanem a cég termelékenységét, szervezettségét, a dolgozók képzettségét, a minőség mértékét, a vevő elégedettséget, a piaci pozíció változását, a munkavállalók "hadrafoghatóságát", a vezetés jóságát és még egy sor egyéb paramétert is tartalmaz. Ez egy kiegyensúlyozott mutatószám rendszer - hasonlóan ahhoz, amit a multinacionális nagyvállalatok "balanced scorecard" rendszer néven futtatnak. Ennek segítségével még az adócsaló konkurenciával is sikerrel lehet megküzdeni.

Még egy megjegyzés az adócsalásról. Senki se higgye, hogy ha feljelenti a konkurensét, akkor ott majd le fog folyni egy korrekt adóellenőrzés. Ahhoz alapos gyanú kell és azt külső szemlélőként - például az áraik megmutatásával - a magyar hatóságoknál nem lehet elérni. Azután ez egy kis ország, és itt minden pillanatok alatt kiderül. Bizony kis hazánkban a magas pártfogókkal rendelkező konkurens könnyedén tudja elérni, hogy maga helyett inkább a feljelentőt vizsgálják az adóellenőrök. Sőt, ha valakinek peche van, még akkor is rászabadítják az APEH vagy VPOP csahos kutyáit, ha azt hiszik róla, hogy ő volt a feljelentő. Ezért mi inkább a szép csöndben történő, nagydobraverés nélküli megtisztulást szoktuk tanácsolni. Ehhez tudunk adni hatékony eszközöket. Ha KKV kontrolling bevezetéséről, és/vagy kifehéredésről gondolkodik, akkor a legegyszerűbb, ha elhív minket egy tájékozódó beszélgetésre. Azonnal titoktartást fogadunk - amely köt minket, függetlenül attól, hogy sikerül-e üzletet kötnünk vagy sem. Hála Istennek ránk is az ügyvédi titoktartás szabályai vonatkoznak és nem vagyunk kötelesek semmit sem kiadni a hatóságoknak. Mi élünk is ezzel a jogunkkal és sem az ügyfeleinkről, sem azokról, akikkel tárgyaltunk senkinek soha, semmilyen információt nem adunk ki. Ide kattintson, itt van a telefonszám és a levélírási lehetőség.