Lilium Konzultáns Kft.

Mikor ösztönző és mikor igazságos a mozgóbér rendszer? Lehet-e egy mozgóbér rendszer túl bonyolult? Van-e olyan kompromisszum, amely igazságos, ösztönző és kezelhető bonyolultságú mozgóbérhez vezet?

A mai erős versennyel és magas adókkal terhelt hazai gazdaságban a kicsi és nagyvállalatoknak minden olyan tisztességes eszközt be kell vetniük, ami előnyhöz juttatja őket. Ezek egyike a munkatársak teljesítménybérben történő ösztönzési rendszere. Többféle teljesítménybér rendszer létezik. A leginkább igazságosnak és ösztönzőnek azokat szokták tartani, amelyek mérésen alapulnak. Ezek közül is azok a legjobbak, amelyek a munkatársaknak vagy a csoportjuknak olyan teljesítményét mérik, amelyre nagy hatásuk van.

Általában ilyen mérhető értékek a következők:

• árbevétel
• árrés
• fedezet
• nyereség
• egy kifizetett bérforintra jutó hozzáadott érték (termelékenység)
• egy forint forgóeszköz befektetésével elért árrés
• elvárt eredmény elérése anélkül, hogy a kiadott büdzsét túllépnék
• előírt forgalom elérése úgy, hogy a készáru raktár készlete egy adott korlát alatt marad
• selejtek megadott százalék alatt tartása stb.

Ha alaposabban megvizsgáljuk ezeket a mért értékeket, akkor azt találjuk, hogy egyeseknél minél nagyobb, másoknál általában a minél kisebb a kívánatos érték. A legegyszerűbb megoldásként ezért a lineáris függvényt szokták választani. Ha mondjuk 10 Ft-tal nő az árrés, akkor 1 Ft mozgóbért (jutalékot) fizetnek ki. Sajnos azonban ez az egyszerű rendszer nem vált be. Szinte minden vállalkozásnak vannak jelentős állandó költségei, amelyek akkor is felmerülnek, ha a tervezettnél kevesebb az árrés. Az üzletkötő a lineáris rendszerben legfeljebb a mozgóbére 20%-át veszíti el, ha csak 80%-át hozza a tervnek, de a cég teljes nyeresége és amortizációja elúszhat egy ekkora csökkenés mellett. Ezért addig nem szoktak jutalékot osztani, amíg egy bizonyos értéket – mondjuk a példánkban a terv legalább 80%-át – el nem éri az üzletkötő. Innen meredeken emelkedik a prémium a tervezett értékig. Ilyenkor például minden 10 Ft-os árrés növekedés akár 5 Ft jutalékot is hozhat.

Mi van akkor, ha sikerült túlteljesíteni a tervet? Mivel ez kívánatos állapot, ezért ezt ösztönözni szokták, ám nem olyan mértékben, mint a terv elérését. Mondjuk minden 10 Ft árrés növekedésre 2 Ft jutalékot fizetnek ki. S mivel az emberek közötti túl nagy fizetés különbségek is irritálók lehetnek, ezért általában meg szoktak jelölni egy felső plafont – mondjuk a tervhez tartozó jutalék összeg 300%-ában.

A következő ábrán láthatja az eddigi gondolatmenetet ábrázolva. Az ábra a mozgóbért (prémiumot, jutalékot) függvényként ábrázolja. A vízszintes tengelyen van a mért érték: az árrés, a nyereség, a termelékenység, a legyártott darabok száma stb. A „Terv” pontban a kifizetendő mozgóbér értéke a „TP”, a tervezett prémium. Ha nem éri el a tervet a munkavállaló, akkor egy meredek egyenesen erősen csökken a prémiuma, ha túlteljesíti, akkor egy kevésbé meredek egyenesen növekszik a „H”-val jelölt határig. A két egyenes meredeksége m1 és m2. Az ábrán még az S1 és S2 segédpontok találhatók, amelyek megmutatják, hogy milyen határok között érdemes lennie a mért teljesítménynek. Az S1 határ alatt nincs prémium, az S2 felett meg már nem nő a prémium.

A „TP” értéket bruttó vagy szuper-bruttó (valamennyi közterhet tartalmazó) összegként szabad megadni, mert a nettó kifizetendő forintokat erősen változó adó és járulék terheli. Alacsonyabb fizetés tartományban 1 kifizetett nettó forintra 61 fillér adó és járulék, majd akár 2 Ft 51 fillér is lehetséges, de a legmagasabb fizetéseknél ez 1 Ft 54 fillérre csökken. Teljesen értelmetlen és a társadalmi szolidaritás eszméjével ellenkező az érvényes adó- és járulék tábla, amely az igazán magas keresetűeket alacsonyabb százalékban adóztatja, mint a közepes keresetűeket. A következő tábla nem a törvény szövegében eldugott rébuszok szerint, hanem a munkavállalóknak fontos nettó fizetések oldaláról mutatja meg az érvényes adókat és járulékokat – havi néhány forintos kerekítési hibával és a gyerek kedvezmények figyelembe vétele nélkül.

A társadalmi szolidaritás elve azt mondja ki, hogy az egyes sávokban monoton egyre növekvő százalékoknak kellene lenniük. Az ember társas lény és minden szociológiai felmérés szerint ezt érzi igazságosnak. Nem tudjuk, hogy milyen indokok vezették a politikusokat erre a táblázatra. Azt is tudjuk, hogy rettenetesen le tudja törni a munkavállalót, ha azt tapasztalja, hogy az egyik napon még a darabbére 62 Ft, a másikon meg leesik 28 Ft-ra, majd ha rettenetesen hajt, akkor ismét felmegy 39 Ft-ra. Az előző táblázatból pontosan ez következik! Minden épelméjűen gondolkodó munkavállaló megállna a 62 Ft-nál – ha ehhez nem egy rettentően alacsony, legfeljebb havi nettó 52eFt-os jövedelem tartozna. Ezért az emberek általában megpróbálnak túllépni az alacsonyabb adótartományokon és rendszerint a havi nettó 100-134 ezer forintos tartomány különösen magas adótartama állítja meg őket.

A törvényeket a törvényhozók tudják megváltoztatni, a törvényhozókat meg a választók választják meg, nem a cégek. Ezért semmi sem indokolja, hogy a választójoggal rendelkező munkavállaló helyett a választójoggal nem rendelkező munkaadó vállalja át a törvény kiegyenlítését igazságosabb nettó keresetekre. Sőt, mindent el kell követni, hogy egy munkavállaló minél nagyobb hozzáadott értéket állítson elő – miközben a munkajövedelmek adó- és járulék rendszere leállásra ösztönöz. A munkaadó az m1 és m2 meredekség fokozásával tudja elérni, hogy a csökkenő hozadék ellenére a munkavállaló minden szükséges és lehetséges erőfeszítést megtegyen az elvárt és azon túli eredmény elérésére. Az adott torz törvények között nincs lehetőség humánusabb eljárásra.

Bonyolult az ábrában öt paraméterrel (Terv, TP, m1, m2 és H) meghatározott teljesítménybér rendszer? Nem a legegyszerűbb. Ám az adott jogszabályok között másként nem lehet elérni, hogy egy cég versenyképes legyen. Mindössze 5 paraméter írja le a fizetés függvényt:. Ha ezek adottak, akkor ezeket az értékeket meg a heti/havi tényleges értéket egy számolótáblába felvéve könnyen kiszámítható a prémium tényeges értéke. A következő link alatt található ábra egy ilyen megvalósított számolótáblát mutat, amelyben akár négyféle prémium elem is lehetséges.

Teljesítménybért kiszámoló számolótábla megtekintése

A táblázat adatait böngészve feltűnik, hogy a prémium típusa lehet nemcsak növekvő, hanem csökkenő is. Ilyen jellegű az, amikor a mérendő paraméter például a hibák száma, a büdzsé túl nem lépése, a napokban megadott készletforgási sebesség javítása (a rövidebb a jobb) vagy a felhasznált bérhányad csökkentése. A következő ábra egy ilyen – általánosított – csökkenő prémium függvényt ábrázol.

Látható, hogy a jelölések itt is megegyeznek az előző ábrával: Terv, TP, m1, m2 és H. A H-val jelölt határt általában azért célszerű megadni, hogy ne vigyük olyan túlzásba a takarékoskodást, ami már működési zavarokat okoz, vagy a hibacsökkentést ne vigyük azon mérték alá, ami már túl magas költségekkel jár. Az S1 pont jelöli azt a mért értéket, amitől elkezd csökkenni a prémium elem. A TP (tervezett prémium összeg) kifizetésére akkor kerül sor, ha éppen a Terv értékre áll be a mért érték. A túllépést általában nem szeretjük, ezért rendszerint egy meredek (m2) egyenes zárja le a terv feletti mért értékek prémium függvényét. A táblázatban az ilyen függvények „A”, azaz csökkenő típusként vannak megadva, míg az első ábra „B” növekvő típusként.

A két megadott függvény segítségével a legtöbb teljesítmény mérési probléma kezelhető. A heti vagy havi elszámolás egyszerűen a táblázat kitöltését jelenti: a megadott terv adatokhoz be kell írni a tény adatokat és automatikusan kiszámításra kerül az összes kifizetendő bér.

Nem állítjuk, hogy ez a legegyszerűbb kitalálható teljesítménybér rendszer. Azt azonban állítjuk, hogy amennyire csak lehetséges, annyira igazságos, erősen ösztönző és viszonylag könnyen - egyszerű számolótáblákkal - automatizálható. Már egy 30-40 fős cégben is 40-50 paramétert szoktunk mérni, s ezzel meglehetősen igazságos, mindenkinek a saját vagy a szűkebb csoportja valódi teljesítményétől függő teljesítménybérezést lehet megvalósítani. Az említett 40-50 paraméter jól méri a cég egyes fontos paramétereinek a változását, ha ügyesen válaszjuk ki ezeket az elemeket, akkor mindegyiknek van legalább egy olyan felelőse a cégben, aki anyagilag is érdekelt a megfelelő értéken tartásában. Kicsit nagyképűen ezt szoktuk nevezni a KKV "balanced scorecard" (kiegyensúlyozott mérőszám) rendszerének.

Gyakori kérdés még hozzánk, hogy mennyi időt vesz egy ilyen rendszer üzemeltetése igénybe havonta? Munkavállalónként másfél-két óra és egy központi elszámolótól havi 3-5 napot követel meg. Ez nem kevés, de az elérhető eredmény általában két nagyságrenddel több, mint az így kieső munkaidőnek az értéke.

Reméljük megtetszett az itt írt módszer. Sok sikert kívánok az alkalmazásához! Ha nem boldogul egyedül, akkor a legegyszerűbb, ha elhív minket egy tájékozódó beszélgetésre. Ide kattintson, itt van a telefonszám és a levélírási lehetőség.