Lilium Konzultáns Kft.

A hazai KKV-k szervezettsége elmarad a szükségestől. Magyarországon több mint 25 éve lehet szabadon KKV-t alapítani, így lassan már nem lehet arra hivatkozni, hogy nem volt időnk megtanulni. Mi áll a szükséges szervezettség elérésének az útjában, s hogyan lehet ezt az akadályt elhárítani – erről szól a következő cikk.

Tipikus szervezési hibák

A Lilium Konzultáns Kft.-ben teljesítménybérezési tanácsadóként végzett munkámnak az egyik legfontosabb része, hogy nem egyszerűen bevezetek egy teljesítménybérezést, hanem megpróbálom áttekinteni a kialakult munkamegosztást és javaslatot teszek annak megváltoztatására. A kért változtatások oka többféle, ezek jutnak hamarjában eszembe:

Sorolhatnám még napestig az okokat. Még soha nem fordult velem elő, hogy az ügyfeleimnél talált eredeti szervezettség megfelelő lett volna. A szervezés is egy szakma, a KKV-k szervezése ezen belül olyan külön szakterület, amelyet nem oktatnak kis hazánkban. Mitől is lennének jók így a KKV szervezetek?

Ellenállás és lázadás

Most mégsem arról szeretnék írni, hogyan kell az ilyen átszervezéseket elkészíteni, hanem arról, hogy hogyan lehet ezt bevezetni. A tanácsadó dolga egyszerű: kidolgozza az átszervezési javaslatot, átrendezi a hierarchiát, megírja a munkaköri leírásokat, pontosítja, hogy hol a feladatok kezdete és vége, jó esetben még érdekeltséget is rendel a feladatok helyes és megfelelő mennyiségű elvégzéséhez. Ha ért mindezekhez, akkor ez rutinmunka, favágás. Mit tesz azonban a cég vezetője?

A cég vezetője - az eddig vele együtt vadon nőtt szervezettel együtt - nagy válságot él át. Semmi sem volt a helyén, mindennek át kell alakulnia, hetek óta csak azt hallja, hogy mit nem tett meg eddig, miben mulasztott, hol vannak hatalmas lékek a cég hajóján. Őt már meggyőztem, most azonban jön a csapat, akikkel ezerszer átbeszélték korábban a gondokat és úgy vélték, hogy jó megoldásokat találtak. Most meg idejön egy pasas és azt mondja, hogy minden rosszul van, semmi sincs a helyén! Legjobb esetben az erős kételkedés, szokásos esetben a kemény ellenállás és a hátam mögött suttogva pusmogás, legrosszabb esetben nyílt lázadás, felmondások, munkalassító nemhivatalos sztrájkok következnek be.

Álljunk meg egy kicsit! Sztrájk azért, mert holnaptól a Józsinak nem csak félig kell elvégeznie a munkát, hanem teljesen? Mert a Pisti ezentúl nemcsak kiadja a munkát, hanem ellenőrzi is, hogy elkészült-e? Felmondás azért, mert a kvóta felett ki kell fizetni a telefonálások költségét? Lázítás azért, mert az új norma ugyan kényelmesen teljesíthető rendes munkaidőben, de kevesebb idő marad pletykálkodásra, cigarettázásra, kávézásra és egyéb önpusztító tevékenységekre? Ellenállás azzal szemben, ami visszahozza a versenyképességet, növeli a termelékenységet, javítja az eredményességet és megakadályozza a cég csődjét?

Bizony, ilyen fekete kép rajzolódott ki bennem megfigyelve az ügyfeleimet, miközben bevezetik az általam javasolt szervezeti változásokat. Sokat gondolkodtam azon, mi az oka ennek. Ugye először az ember magában keresi a hibát, hiszen azon a legkönnyebb változtatni. Rosszul szervezek? Több helyen elfogadtam a szervezési elveimmel ellentétes megoldásokat. Például egy főnök 10 beosztottat irányított, négyen feleltek ugyanazért, a kivételezett személy annyi munkát végzett, amennyihez aznap éppen kedve volt és egy külön brigád fejezte be helyette stb. Egyik sem vált be, sőt csak megerősített abbeli hitemben, hogy helyesek a szervezési elveim, mert működnek, míg az ettől eltérő megoldások nem működnek. Mi tehát az ellenállás oka?

Mindenki mindenki ellen

Könnyű lenne azt mondani, hogy általános emberi tulajdonság az ódzkodás a változásoktól. Igen, igaz, az emberek félnek a változásoktól, de a heves reakciókat ez nem magyarázza. Noha minden változásnak vannak nyertesei meg vesztesei, mégis az általam nyertesnek gondoltak is ellenálltak! Tovább kutatva arra jöttem rá, hogy a hazai KKV-kben meglévő belső emberi játszmák a változásokkal szembeni ellenállások végső okai. Ugye én a nagyobb KKV-khez tudok eljutni, amelyek meg tudják fizetni a szolgáltatásaimat, s ezek a cégek már 10-20 éve léteznek. Ezek a cégek már megértek sok mindent: sikert és kudarcot, borús és derűs napokat egyaránt.

A rendszerváltozáskor minden KKV tőke és tudás nélkül indult, mára lassan mindkettő kezd felhalmozódni. Ezzel párhuzamosan azonban egyre csak nőtt és nőtt az adóelvonás mértéke – függetlenül attól, hogy melyik párt volt éppen kormányon. Így egyre kevesebb államtól független fizetőképes kereslet maradt az országban. Ezzel beszűkült a KKV-k piaca. A slendrián államhatalom az Európában talán legnagyobb mértékű feketegazdaság megtűrésével szinte elviselhetetlenné teszi a tisztességes, adófizető KKV-k helyzetét. Csekély vásárlóerő, hatalmas adómérték (KKV-k esetén minden adót, járulékot összevonva általában a megtermelt hozzáadott érték kb. 65-70%-a), tisztességtelen feketegazdasági verseny, az állami megrendelések meg a multinacionális óriásvállalatoknak mennek, akik csak csekély hányadát osztják le ebből a hazai KKV-knek.

Szóval a jellemző mai hazai KKV-ben a munka kevés, a jövedelem kevés, ezért az emberek rosszkedvükben ott marják egymást, ahol tudják. Na ebbe a helyzetbe csöppen bele az átszervező: átvilágít, ítéletet mond emberek hozzáértéséről, átcsoportosít, új emberek felvételét javasolja, korábban ismeretlen tevékenységek elvégzését erőlteti, is mindent fenekestül felforgat. Ki a fene tudná az amúgy is már felfokozott érzelmi állapotában ezt józanul elviselni? Pláne azután, hogy a szervező őszintén bevallja, hogy az alapproblémán ő sem tud segíteni: nem lesz több fizetőképes kereslet, nem lesz kisebb az ésszerűtlenre fokozott verseny, nem hoz zsíros állami megrendeléseket, nem irtja ki a feketegazdasági konkurenciát. Akkor meg minek ez a nagy felhajtás?

Bajnokot nevelni

Megértem én az embereket, csak egy lépéssel tovább gondolkodom, mint ők. Tudom, hogy látszólag könnyebb lenne változtatni az alapgondokon. Ám azt sem ők, sem én nem tudom megtenni. Amíg a hazai közerkölcs, a politikai viselkedés ezen a szinten van, addig marad a kínlódás a KKV-knek. A 10-15 főnél többet foglalkoztató KKV-k (és a közepes fizetéssel rendelkezők) a mai politikai rendszer legjobb túszai:

így a legnagyobb mértékben adóztathatók, sarcolhatók, gazdasági versenynek nevezett iszapbirkózásra kényszeríthetők. Az iszapbirkózásban meg az győz, aki gyakorlottabb, több fogást ismert, ügyesebben osztja be az erejét. Na ehhez tudok szervezési, érdekeltségi rendszerrel kapcsolatos ismeretanyaggal szolgálni. Nem váltjuk meg vele a világot, de segítek vele túlélni ezeket a nehéz éveket.

A tanácsadó azonban elmegy, a cégvezető meg marad. Mi a dolga a cégvezetőnek ilyen változások bevezetésekor? Ami ebből az írásból következik: ne vegye zokon az ellenállást, sokat beszélgessen, magyarázza el – akár többször is – az iszapbirkózás alaphelyzetet, és azt, hogy akármilyen csekélynek is tűnnek a változások a nagy környezeti hatásokkal szemben, mégis ezek segítik a cég túlélését. Türelemmel, empátiával, gyakori kommunikációval, próbaidőkkel, kisebb átmeneti kompromisszumokat elfogadva érje el a szükséges változást. Végül is: ő a vezető, ez az ő feladata!

Nemcsak külső tanácsadó javasolhat átszervezést; tulajdonképpen ez a cégben mindenki feladata. A japánok éppen azért váltak sok iparágban világelsővé, mert mindenki elkezdett gondolkodni és javítani azon a kis helyen, ami a saját munkaköre. Természetesen a cég egészén átlátással rendelkező vezető dolga a döntés, de a jó ötletek rendszerint – kis továbbfejlesztéssel – bevezethetők. Nem kell meglepődni, hogy ezekkel szemben az ellenállás még talán nagyobb, mint a „szakértő” nimbuszával felszerelt külső tanácsadó esetén. A cég vezetőjének a dolga, hogy a már elmondott türelemmel, empátiával sikerre vigye ezeket a kisebb átszervezéseket is. Ha ezek folyamatossá válnak, akkor lesz a cég az iszapbirkózás bajnoka, és akkor tud fennmaradni, sőt növekedni ezen lehetetlen gazdasági körülmények között is.

Polló László
vezető tanácsadó
2008. június 17.