Lilium Konzultáns Kft.

Már közhely, hogy magasak a magyar bérek adói és járulékai. A cikkből kiderül, hogy valóban világrekord magasak, és nemcsak magasak, hanem igazságtalan szerkezetűek is! Sértik a szoldaritás eszméjét és a magas keresetű rétegeknek kedveznek!

A cikk elejére egy kis unalmas 2008 eleji törvényi tényállás három táblázatban. Jó bonyolult, nehogy valaki megpróbáljon átlátni rajta. Van benne adó, járulék, visszatérítés, százalékos és fix tétel, progresszív és degresszív elem. A múlt század ötvenes éveiben azt mondták volna, hogy "az ellenség megtévesztésére" ilyen bonyolult. Ma szimplán csak azzal magyarázzák, hogy a bonyolult piacgazdasághoz ilyen bonyolult törvények kellenek. Meg fogjuk mutatni, hogy ez nincs így. Közérthetően és nagyon egyszerűen összevonva újrafogalmazzuk a hatályos törvényeket. Szavakba öntjük azt a gyanúnkat is, hogy érdekcsoportokat szolgálnak ezek a törvények is, s rá fogunk mutatni, kiknek kedveznek és kiket ér méltánytalanság.

Az alábbiakban ígéretünk szerint egy furcsa, a politikusok, adóhivatal, pénzügyminisztérium által soha nem mutatott nézőpontból mutatjuk meg az adó- és járulékkulcsokat. Ez a nézőpont egyrészt valamennyi adó és járulék összevonásával keletkezik. Másrészt az emberek számára fontos nézőpontot mutatja: a ténylegesen kézhez kapott nettó jövedelemre kifizetendő összes adó és járulék teher mértékét. Innen szemlélve a cikk elején három táblázatban röviden ismertetett, agyonbonyolított és szinte átláthatatlan rendszer egy hat sávból álló közteher előrást takar a táblázat szerint:

Lehet ellenőriztetni a könyvelőkkel, az általuk kiszámított vagy tucatnyi adófajta összege - néhány forint kerekítési eltéréssel - ezt fogja adni. Kérdezhetik, hogy akkor mi a csudáért kell annyira elbonyolítani a számítást? Hamarosan kiderül!

A jobb szemlélhetőség érdekében egy ábrán is megmutatjuk az összevont adó+járulék százalékokat, illetve a ténylegesen kifizetendó összes adó és járulék grafikont. Az eredeti törvény fordított irányból - a bruttó bér felől - történő megfogalmazása miatt itt nem kerek számok találhatók. Megadjuk azt a képletet is, amit egy számolótáblába bemásolva a nettó keresetből a hozzá tartozó adó és járulékteher kiszámolható. Ezzel játszva lehet válaszolni olyan kérdésekre, hogy "ha eddig nettó 95.000,- Ft-ot kapott egy munkavállaló, akkor nettó 110.000,- forintos havi fizetésre áttérve mennyivel fognak növekedni a cég összterhei"? Az általunk eddig nagy-bruttónak, a mostanában divatos szóval szuperbruttónak nevezett összes bér+közteher is könnyedén kiszámolható. Ha gazdasági kalkulációt, céges költségvetési tervet, kontrolling táblázatokat akarunk elkészíteni, a képlet használata nagy könnyebbséget fog jelenteni! Kattintson ide a számolótábla képletért!

A cikk írója nem híve annak, hogy munkaadót és munkavállalót összeugrasszák. A kis- és középvállalati körben a ő érdekeik sokkal inkább közösek, mint a rajtuk kívül eső társadalom érdekei. Ezért érdemes így együtt vizsgálni a jelenleg hatályos jogszabályokat, és nem a törvényben megfogalmazott "munkaadót terhelő" - "munkavállalalót terhelő" adó- és járulék részletezés szerint. Egy kis cégben pontosan látható az árbevétel, a költség és mindenki tudja, hogy a neki kifizetett bért kemény versenyben meg kell termelni. Azért írtuk meg ezt a cikket, hogy ne csak a könyvelők speciális és távoli szakértelmén keresztül legyenek elérhetők a pontos adómértékek, hanem a fenti táblázatból kiindulva egy zsebszámológéppel is kiszámítható legyen. Abból a nézőpontból, amit a munkavállaló szeretne: az általa kapott nettó bér szempontjából.

Elemezzük egy kicsit a grafikont. A folytonos vonal mutatja az adott sávban az összes adó és járulék nettó kifizetett forintra eső mértékét. A minimálbér alatt (a bruttó 69.000,- Ft-os havi minimálbér nettó értéke 56.190,- Ft) is már egy közel kétezer forintos tételes adóval és a jövedelem 60%-át kitevő közteherviseléssel sújt az adótábla. (Az adó összesített mértékét a jobboldali skálán és a szaggatott grafikonon kísérheti figyelemmel.) Még el sem éri a minimálbért a jövedelem, amikor havi 52.290,- Ft nettó jövedelemnél az adó már felugrik 105%-ra. Ezen az értéken havi nettó 79 ezer forintig marad meg. E felett már 138%-os közteherviselést vár államunk és kormányunk. Igazán durvává azonban 100 ezer forint nettó jövedelem felett válik az közteher, ahol az ezen tartományban kapott összeg 251%-át kell adóba befizetni! Szerintem itt Guiness rekordot sikerült döntenünk: ilyen alacsony fizetés tartományban ekkora adó és járulékterhet más állam még soha nem vetett ki! Gondoljunk bele: a munkavállalóra kifizetett ún. nagy-bruttó ("szuperbruttó"), azaz az összes közterhet tartalmazó bér minden ezer forintjából csak 285 Ft-ot kap meg a munkavállaló és 715 Ft megy el adóba! Ennél még a rossz emlékű törökök is kevesebbet kértek!

Gondolom a törvényhozók is megijedtek, amikor látták, hogy ha ezt a tendenciát tartják, akkor nekik sem fog semmi maradni a sok százezertől millió forintokig terjedő bruttó jövedelmükből, ezért két lecsengő, 184%-os, majd a még magasabb jövedelem tartományban 154%-os közteher viselési mérték következik. Na így a grafikont végig elemezve lelepleződik a turpisság, a valódi ok, ami miatt nem ilyen egyszerűen a kapott nettó jövedelemhez csapják hozzá az adókat, járulékokat. (Ez nemcsak magyar sajátosság, a világon másutt is így dugják el a csalárdságaikat a politikusok.) Hogy a csudába lehetne megmagyarázni azt, hogy a közepes jövedelműektől fajlagosan, százalékosan sokkal többet követelünk, mint az igazán jól keresőktől?

Noha a magas jövedelmek 154%-a sem kevés adómérték, de az ábrából látszik, hogy erősen sérti a társadalmi szolidaritás elvét, amely egy monoton növekvő adó- és járulékterhet követelne meg. A szolidaritás elve azt jelenti, hogy annál többet követelünk az egyéntől, minél inkább megteheti azt, azaz minél magasabb a jövedelme. Nálunk 2008-ban nem ez érvényesül, hanem az, hogy az igazán magas jövedelműek fajlagosan kevesebbel járulnak hozzá az oktatáshoz, egészségügyhöz, honvédelemhez, államigazgatáshoz és politikusaink jólétéhez, mint az alsó és felső középosztály. Kimondhatjuk tehát, hogy a hazai béradó és bérjárulék rendszer a középosztályt sanyargatja és az igazán magas keresetűeket támogatja. Mondjuk ezt az egyetlen elfogadható és helyes nézőpontból, amely a társadalmi szolidaritás elve alapján a monoton növekvő terhelésű bér- és járulék rendszert tartja jónak. Nem hiszem, hogy nyíltan egyetlen politikai párt ezt vitatná, de burkoltan és eldugva képesek voltak egy ilyen rendszert létrehozni!

A nem egyenletesen növekvő adó- és járulék teher nagy gondokat szokott okozni a teljesítménybérezésben is. Nem hiszem, hogy akad munkavállaló, aki a következő darabbér táblát igazságosnak tartaná:

Nem tudjuk, hogy a törvényhozó, törvény javaslatokat készítő hölgyek és urak szoktak-e melósok közé járni, de javasoljuk nekik, hogy néha ezt tegyék meg. Amikor mi egy ilyen táblázattal előállunk - ami szolgaian másolja a jelenleg hatályos törvényeket - akkor a legenyhébb kifejezés az, hogy ugyan már költözzünk melegebb éghajlatra. Mi csak azzal tudunk védekezni, hogy a megtermelt egy darab termékből egy egységnyi nagy-bruttó/szuperbruttó jövedelem lehetőség keletkezik, a maradék nettó meg ennyi lesz a hatályos törvények szerint. Még azt is el szoktuk mondani, hogy a cég nem rendelkezik szavazati joggal, ám a munkavállalók igen, így legközelebb választás előtt kérdezzék meg a pártokat, hogy akarnak-e ezen változtatni, s arra szavazzanak, aki ennél igazságosabb rendszert készít!

Mielőtt demagógiába esnénk kimondjuk, hogy persze az egy főre jutó termelés növekedésével a jobb gép és terem kihasználtság enyhíti a törvény igazságtalanságait, és a munkaadó ezen megtakarításaiból át tud adni a munkavállalónak valamennyit. Ám ez a megtakarítás cégről-cégre változó mértékű, és sok helyen képtelen kompenzálni a törvény igazságtalanságait. Amúgy normális esetben ezt a lehetőséget a valóban ösztönző progresszív darabbérre kellene elhasználni...

A béradó és járulék rendszer ilyen szemszögből történő vizsgálata magyarázatot ad két másik kínzó kérdésre is. Látható, hogy miért nálunk a világon szinte a legalacsonyabb a munkaképes korű lakosság foglalkoztatási szintje. Már a minimálbérhez is havi 94 ezer forint értéktöbbletet kell előállítani egy munkavállalónak, és még nem beszéltünk a rezsiről, beruházásról, amortizációs költségekről, beruházásról, nem bér jellegű adókról, marketingről, nyereségről. Ha ma egy munkavállaló nem képes legalább évi 3-3,5mFt értéktöbbletet előállítani, akkor nem kerül alkalmazásra. Ennek sok hazánkfia gyakorlati analfabetizmusa, képzettsége, egészségi vagy lelki állapota miatt nem tud megfelelni. Alacsony önbecsülés, bűnözés, indulatok elszabadulása, alkoholizmus, kábítószerezés, pszichotrop gyógyszerek fogyasztása, segélyeken tengődés az eredmény. Noha ezen változtatni nem lehet pusztán adózási jogszabályokkal, de itt is kellene tenni valamit. Nem akarunk rébuszokban beszélni: a legelesettebbek adóját kellene csökkenteni, és ez sok százezer ember foglalkoztatását segíthetné elő. Az adócsökkentés nem ideiglenesen kellene egy évre - ahogy most van -, hanem tartósan.

A másik kínzó kérdés, hogy miért olyan magas az adócsalás és a fekete munka aránya az országban. Noha itt a tyúk és tojás problémájával állunk szemben, de tényként szögezhetjük le, hogy a csekély jövedelmeknél kiszabott több száz százalékos sarcok garantáltan adócsaláshoz vezetnek. Kutatók jelenleg 26-30%-osra becsülik a nemzeti jövedelemben a nem adózó arányt, és ezzel Európában az "élen" járunk. Ugyanakkor nemrég olvashattuk, hogy a leggazdagabb 100 magyar egyetlen év alatt megduplázta a vagyonát. Azt is látjuk, hogy az elsősorban hazai piacra termelő KKV-k bevétele 2008-ban 10-40%-kal csökken, miközben a bankok és a multinacionális nagyvállalatok még mindig növekedni tudnak. Ha visszavezetnénk a szolidaritás elvét a béradózásba, akkor magasabb lenne a hazai kereslet. A kieső adóbevételeket meg azoktól kellene megszerezni, akik még erre képesek: a 4%-os társasági különadó 8-15%-ra növelésével, banki különadókkal, a legjobban keresők magasabb adóterhelésével. Egyszerűbb néhány ezer jól kereső adócsalót felderíteni, mint milliókat! A német adóhatóság jár előttünk a jó példával - kövessük mi is őket!

Polló László